Ünnepélyes keretek között avatták fel a Maroshegyi Gondozási Központ falát díszítő festményt, amelyet Somorác Pál Székesfehérvárról elszármazott festőművész készített. A képet az otthonnak ajándékként elkészítő festőművész mellett Brájer Éva, Maroshegy önkormányzati képviselője is részt vett a rendezvényen.

Fotó: ÖKK

Az Egyesített Szociális Intézmény IV. számú Gondozási Központját a Rádió út 7. szám alatt2009 októberében adták át. A beruházás egy nagyszabású maroshegyi fejlesztés részeként valósult meg, és Brájer Éva, a körzet önkormányzati képviselőjének nagy örömére minőségi javulást hozott az ott ellátott idős emberek számára. A Gondozási Központban 14 fős átmeneti, bentlakásos szállót alakítottak ki, emellett 25 fő számára nyílt nappali ellátást nyújtó idősek klubja is működik a maroshegyieknek.

A „Virágosabb és zöldebb Székesfehérvárért" program keretében mind a hét gondozási központjába nyert virágokat az Egyesített Szociális Intézmény. Idén tavasszal Székesfehérvár polgármesterének részvételével ültették ki a virágokat a Maroshegyi Gondozási Központ udvarán. Most pedig az épület belső tere szépült meg, hiszen Somorác Pál festőművész egy nagyméretű falfestményt készített. A képet az otthonnak ajándékként készítette az alkotó, hogy ezzel is szebbé tegye az ott élő idős emberek mindennapjait.

„Az alkotást nagy figyelemmel kísérték az itt élők. Bár az arcok nem látszanak, azért ők felismerték a jellegzetes vonások alapján társaikat. A képen két idős botra támaszkodva sétál egymás mellett. Mennek az úton, tőlünk távolodva.” – mutatta be a falképet Somorác Pál.

Az ünnepélyes avatáson részt vett Brájer Éva, Maroshegy önkormányzati képviselője is, aki elmondta: „Ez az intézmény barátságos, melegségét az itt lévő közösség adja. Ez egy átmeneti otthon, néhányan itt élnek, de vannak, akik csak bejárnak ide Maroshegyről. Az idősek nem mindig azért jönnek, hogy valamilyen szakellátást igénybe vegyenek, hanem azért is, mert szívesen beszélgetnek egymással. Tudjuk, hogy az aktív korosztály leterhelt, gyereket nevel, pénzt keres, sokszor azért is, hogy az idős szülőt segíteni tudja. Munkám során tapasztalom, hogy ma már egy könyvtár sem az a hagyományos értelemben vett hely, ahová csak olvasni járnak az emberek. Sok esetben az idősek, miután átnézték a napi lapokat, egymással, vagy éppen a könyvtári dolgozókkal beszélgetnek.”

Az intézmény nevében Mészáros Józsefné igazgató mondott köszönetet az alkotónak. Mint kiemelte: „Minden alkotás érték, mert színesíti, hozzáad a valósághoz. A művészet lényege az ősember óta nem változott. Kifejezni, a falra felrajzolni a célt és annak elérési módjait. Szorongásainkat, kételyeinket így tudjuk ma is legyőzni és visszaállítani a harmóniát lelkünkben és az emberi kapcsolatainkban.”   

Somorác Pál 1966. május 14-én született Székesfehérváron, élete jelentős része Kőszeghez köti, ma is ott él. Munkáiban jelentős szerepet kap a táj, a humánum és a természethű ábrázolás. Tájélményei közül elsősorban az erdő, a víz a jellemző témái. Képeiről érződik a szépség iránti igény. Egyedi technikája, elbűvölő, igéző színegyüttesei majd minden festményén elárulják a lelki-szellemi rokonságot. Képeinek dinamikus foltjai a látványt anyagszerű valóságukban tükrözik. Világos színfoltjainak dekoratív összhangja békében, derűs fényben mintázza a hazai vidéket, mely egy európai kultúrában felnőtt festőt megragadottabbá, sokoldalúvá tehet festményein, akvarelljein keresztül. Tagja a Budapesti Művészetbarátok egyesületének, A Független Magyar Szalon Képzőművészeti Egyesületnek.